2015. február 1., vasárnap

Te írtad? – Tekla10



Tekla10 – Titkos osztálykirándulás


Délelőtt volt, éppen osztálykirándulás. Mindenki részeg volt, kivéve a legjobb barátnőmet, Petrát. Mi csendben iszogattunk a faházunkban. Délután kopogtattak, az osztályfőnök volt:
– Ne haragudjatok, de holnap este ki lehet menni a városba, ha valakinek elfogyott a piája. Amúgy meg érezzétek jól magatokat!
– Rendben – válaszoltuk egyszerre Petrával.
– Még annyit, hogy vannak a fiúk között, például Bence, akik még szüzek. Nagyon részegek, és nem megy nekik, de idehoznám őket, hátha ti türelmesebbek vagytok, mint a többi lány.
Gyorsan átöltöztem, a sárga bikinit vadító pirosra cseréltem, és amikor hátrafordultam, láttam, hogy Petra a haját igazgatja.
Két fiút kaptunk.
– Utáltok minket? – kérdeztem tőlük.
– Én nem utállak.
– Én sem – válaszolták.
– Akkor?
Petra is csodálkozva nézett rájuk.
– Akkor? Ha nem utáltok, akkor miért nem akartok velünk beszélgetni?
Én azért elkezdtem Bencét kényeztetni. Megszabadítottam a nadrágjától, és a hasát csókolgattam.
– Bizonyítsd be, hogy nem utálsz! – kértem.
– Már bizonyítok? – kérdezte, és elkezdett ujjazni.
– Igen – lihegtem.
Bizsergett minden porcikám, olyan érzékien tudta csinálni.
– Hova kéred? – lihegett ő is.
– A számba.
– Ez fantasztikus volt.
Így szövődnek a nagy szerelmek az osztálykiránduláson.

2015. január 23., péntek

Így írsz te – Timothy



Timothy

Vert ige, vert igekötő
Ébredés



Az történetembe megérkezve bele, az előzőt követő hajnalban ébredtem. Valaki beletaposott bele a nyugalmamban, és felébredtem fel. Mintegy velem egyidős korosztályú, kortalan fiatalasszony hangja szándékosan beleszólt bele az álmom ösvényébe.

Valaki látni akart, ő engem, az álmodott történetembe valamiért, ezért bekerült be az ébresztés.

– Tizenöt perce van, hogy kihozza ki a halott lányt a hétfejű sárkány műalkotásokkal teli folyosóján át – mondta. – Sok sikert! – elmagyarázta el, azzal a kezembe benyomta be a hétfejű sárkány takarékos portréját egy fejjel, és a műalkotások folyosójának részletes alaprajzát angol, német és francia műelemzéssel ellátva el.

Bal kezemben egy rémisztő virágcsokor, másikban az álmom utolsó morzsáival elindultam el a feladatot végre végrehajtani.

Bátran benyitottam be a fürdőszobába, hirtelen megpihentem meg, majd a sötét szoba következett, ahol villanyt kapcsoltam.

Az történetem aktuális fejezete ezzel ér véget.

2014. augusztus 25., hétfő

Így írsz te? – Kbela221



kbela221 – Síelés alapfokon



Agyilag lefáradtam, de elhatároztam, hogy 18.41 és 18.48 közötti szabadidőmben megtanulok síelni a hotelben. Éppen szaunázásból jöttem a hotel földszintjéről, a lift jólesően elsuhant az első, a második és a harmadik emelet mellett, megállt a negyediken, amikor elhatároztam a csúszást.
Gyorsan le is dobtam a szaunázó ruhámat, ahogy kell, összehajtogatva, mert elég drága a szaunázó ruha, vigyázni kell rájuk, ha máskor is szeretnék szaunázni. Letettem a mezítlábat, a nemlétező nadrágot, a kitalált, divatos bokszeralsót és a képzeletet felülmúló, elképzelt pólót. Melléjük tettem a papucsot és a köntöst, a szálloda tulajdonát.
Gyorsan felvettem a síruhámat, mert az idő ott sürgetett az ajtóban.
Dermesztő meleg volt.
Egy lány indult még síelni rajtam kívül, nagyon jó színe volt a síruhájának, és a sapkája is tetszett.
– Szia – köszöntem rá vakmerően.
– Szia – válaszolt kedvesen.
Nem tudtam, mit mondhatnék még hirtelen, spontán. Szorongattam a botomat.
– Az oroszok lefelé síelnek.
– Az oroszok már csak ilyenek.
– Ismered őket?
– Igen láttam őket síelni.
– Aha, értem.
– Én is.
Gyengéden ellök magától.
Bátran megsimogatom a vastag síruhát a hátán.
Ekkor felsóhajt, és megkérdezi:
– Keféltél már a hó tetején?
– Még nem.
– Na jó, kipróbálhatod velem.

2014. június 23., hétfő

Így írsz te? – ErotikaG



ErotikaG – Neked…

Hosszú hajamat elrángatod elálló füleim elől. Rám nézel, bevert szemed tiszta csipa.
Felnyögök, egy könyök, szádba adom az összes mellemet. Kell neked?
Nem ugatsz, megsimogatsz a szőrösebb kezeddel.
Kéjesen felsóhajtok:
– Sexet óhajtok, te sexbajnok!
– Sikoltozz! – kéred.
– Megvárom, hogy betedd.
– Már benned van.
– Jujj! – sikoltok.

2014. április 15., kedd

Ki írta? – Lampion



Lampion – Lánycsalás

Az iskola előtt, ahová a nagyobbak jártak, zümmögve állt a lesötétített, fekete autó. Zsuzskát megcsapta a kondicionált hűvös, a pálinkaszag és Pali tenyere.
– Szia, Zsuzska!
Szipogás.
– Ne felejts el köszönni, ha úriemberek közé tévedsz! – Elcsattant a második pofon. – Húgod?
– Nem tudom, biztos jön majd.
Harmadik pofon.
– Mizu? – érdeklődött Pali, sajgó tenyerét nyomkorászva.
Zsuzska lesütötte a szemét. Tudta, hogy jobban teszi, ha nem vitatkozik.
– Hová lett a gomb a kardigánodról? – nézett rá Pali.
– Ó, ő leszakadt, amikor a második és a harmadik emelet között, a lépcsőn… – Elhallgatott. Tudta, hogy minden szavával kihúz egy-egy gyufát.
– Ezt majd otthon megbeszéljük!
– De vigyáztam nagyon őreá, tényleg, nem tehetek róla.
Negyedik pofon. Pali nagyon dühös lehet, ha megkockáztatja, hogy megpirosodjon a tenyere.
– Kaptál engedélyt megszólalni?
Zsuzska a fejével intett.
– Mondtam már, nem egyszer, de te nem tudod felfogni, hogy a suliban nem mutogatod magad! – Pali derékból a lány felé fordult, nehogy megfájduljon a válla a következő pofontól. – Hányan látták?
– A gombot?
Ötödik pofon.
– Ne játszd itt nekem a szűzlányt, mintha nem tudnád, miről van szó! A suliban nem mutogatod magad, és punktum!
– Értettem – súgta Zsuzska.
Ekkor lépett ki az iskola kapuján Lillus. Szétnézett, ahogy tanították neki, és váratlanul beült egy másik elsötétített autóba. Csikorgó kerekekkel elszáguldott.
Pali csak legyintett:
– Majd visszajön. Innen nem érdemes megszökni, mert máshol nem lesz ilyen jó dolga. – Ütése emelte a kezét. – Te nem így gondolod?
– Én… én sajnálom, hogy elszökött, de majd visszajön, mert innen nem érdemes megszökni, mert máshol nem lesz ilyen jó dolga… – Zsuzska úgy sorolta, mint az egyszeregyet.
– Jó, rendben. Semmi gond, kicsim, majd otthon megbeszéljük.
Zsuzska várta a következő pofont.
– Tudod, hogy mindent megteszek értetek – folytatta Pali –, megengedtem, hogy dolgozzatok, pedig még kiskorúak vagytok. Múlthónapban hoztam nektek süteményt, és ez a hála. Ezt érdemlem? Hát hányszor kaptatok már tőlem zsebpénzt, arra költöttétek, amire csak akartátok, és nem is kértem cserébe semmit, csak azt, hogy legyen meg a napi öt fuvar. Ti nem tudjátok, hogy mennyi áldozattal jár részemről, hogy akkor is adtam nektek egy-egy ezrest, amikor csak ötvenezret hoztatok haza.
Zsuzska sírásra görbülő szájjal várta a következő pofont.
– Majd otthon megbeszéljük a többit! Addig is, hogy lásd, milyen kegyes vagyok hozzád, kapsz egy lehetőséget. Megengedem, hogy elhozd egy barátnődet, és közösen lecumizhattok. Utána megnézheted, ahogy megdugom, de nehogy azt képzeld, hogy ezzel el tudod feledtetni a mai bűnödet!
Pali az iskola felé tekintgetett, melyik lányra kellene rámutatni, mert Zsuzska kicsit nehézfejű, de a barátnők rábeszéléséhez legalább ért.