Lampion –
Lánycsalás
Az iskola előtt,
ahová a nagyobbak jártak, zümmögve állt a lesötétített, fekete autó. Zsuzskát
megcsapta a kondicionált hűvös, a pálinkaszag és Pali tenyere.
– Szia, Zsuzska!
Szipogás.
– Ne felejts el
köszönni, ha úriemberek közé tévedsz! – Elcsattant a második pofon. – Húgod?
– Nem tudom, biztos
jön majd.
Harmadik pofon.
– Mizu? –
érdeklődött Pali, sajgó tenyerét nyomkorászva.
Zsuzska lesütötte a
szemét. Tudta, hogy jobban teszi, ha nem vitatkozik.
– Hová lett a gomb
a kardigánodról? – nézett rá Pali.
– Ó, ő leszakadt,
amikor a második és a harmadik emelet között, a lépcsőn… – Elhallgatott. Tudta,
hogy minden szavával kihúz egy-egy gyufát.
– Ezt majd otthon
megbeszéljük!
– De vigyáztam
nagyon őreá, tényleg, nem tehetek róla.
Negyedik pofon.
Pali nagyon dühös lehet, ha megkockáztatja, hogy megpirosodjon a tenyere.
– Kaptál engedélyt
megszólalni?
Zsuzska a fejével
intett.
– Mondtam már, nem
egyszer, de te nem tudod felfogni, hogy a suliban nem mutogatod magad! – Pali
derékból a lány felé fordult, nehogy megfájduljon a válla a következő pofontól.
– Hányan látták?
– A gombot?
Ötödik pofon.
– Ne játszd itt
nekem a szűzlányt, mintha nem tudnád, miről van szó! A suliban nem mutogatod
magad, és punktum!
– Értettem – súgta
Zsuzska.
Ekkor lépett ki az
iskola kapuján Lillus. Szétnézett, ahogy tanították neki, és váratlanul beült
egy másik elsötétített autóba. Csikorgó kerekekkel elszáguldott.
Pali csak
legyintett:
– Majd visszajön.
Innen nem érdemes megszökni, mert máshol nem lesz ilyen jó dolga. – Ütése
emelte a kezét. – Te nem így gondolod?
– Én… én sajnálom,
hogy elszökött, de majd visszajön, mert innen nem érdemes megszökni, mert
máshol nem lesz ilyen jó dolga… – Zsuzska úgy sorolta, mint az egyszeregyet.
– Jó, rendben.
Semmi gond, kicsim, majd otthon megbeszéljük.
Zsuzska várta a
következő pofont.
– Tudod, hogy
mindent megteszek értetek – folytatta Pali –, megengedtem, hogy dolgozzatok,
pedig még kiskorúak vagytok. Múlthónapban hoztam nektek süteményt, és ez a
hála. Ezt érdemlem? Hát hányszor kaptatok már tőlem zsebpénzt, arra
költöttétek, amire csak akartátok, és nem is kértem cserébe semmit, csak azt,
hogy legyen meg a napi öt fuvar. Ti nem tudjátok, hogy mennyi áldozattal jár
részemről, hogy akkor is adtam nektek egy-egy ezrest, amikor csak ötvenezret
hoztatok haza.
Zsuzska sírásra
görbülő szájjal várta a következő pofont.
– Majd otthon
megbeszéljük a többit! Addig is, hogy lásd, milyen kegyes vagyok hozzád, kapsz
egy lehetőséget. Megengedem, hogy elhozd egy barátnődet, és közösen
lecumizhattok. Utána megnézheted, ahogy megdugom, de nehogy azt képzeld, hogy
ezzel el tudod feledtetni a mai bűnödet!
Pali az iskola felé
tekintgetett, melyik lányra kellene rámutatni, mert Zsuzska kicsit nehézfejű,
de a barátnők rábeszéléséhez legalább ért.